Az egyenáramú szervomotorok karcsú armatúra-szerkezettel rendelkeznek, forgási tehetetlensége csak 1/3-1/2 a hagyományos egyenáramú motorokénak, és mechanikai szilárdságuk ellenáll a nagy gyorsulási hatásoknak. Az állandó mágneses modellek permanens mágneses anyagokat használnak a gerjesztéshez, kombinálva a nagy mágneses energiasűrűséget és az alacsony hiszterézisveszteséget. Az alacsony tehetetlenségi nyomatékú modellek csökkentik a forgási tehetetlenséget és javítják a reakciósebességet az optimalizált rotorkialakítás révén. A kefék pontosan a geometriai semleges síkon vannak elhelyezve, hogy szimmetrikus előre és hátra forgási jellemzőket biztosítsanak.
Alapelv: A feszültség alatt álló forgórész Lorentz-erő hatására forog az állórész mágneses mezőjében. A nyomaték képlete:
$$T=K_t \\cdot I$$ ahol $K_t$ a nyomatékállandó (tipikus érték 0,01-0,1 N·m/A), és $I$ az armatúra árama.
Zárt{0}}hurkú vezérlési folyamat: A vezérlő összehasonlítja a célpozíciót a tényleges visszacsatoló jellel (például a kódoló adataival); a PWM meghajtó feszültségét egy PID algoritmus állítja be, hogy dinamikusan korrigálja a motor fordulatszámát és irányát; a válaszidő akár 1 ms is lehet, a pozicionálási pontosság pedig eléri a ±0,01 fokot (adatforrás: Yaskawa Electric műszaki dokumentumok).